A Facebook lakosaként hetente átlagban másfélszer találkozok olyan írásokkal, amelyekben az alábbi két fő állítás fogalmazódik meg:
1. A rák ellenszere már ismert, de…
2. Ezt az ellenszert a gyógyszeripar szándékosan eltitkolja, mert a meglévő kevésbé hatásos kezeléseket szeretnék sok pénzért ránk tukmálni.
Nem vagyok otthon az orvosi tudományokban és szinte semmit sem értek a gyógyszerekhez, ezért az első állítással nehezen tudok szembeszállni. Ellenben kicsit furának tartom, hogy egy elvileg „ősidők óta” alkalmazott gyógymód ennyire képtelen lenne széles körben elismerést nyerni. Ha valami tényleg egyértelműen működik, akkor hogyan maradhat rejtett, főleg a mai világban, ahol az ilyen típusú jó hírek rendszerint futótűzként terjednek az interneten. Ha a gyógyszeripar gonoszkodásairól már amúgy is szinte mindenkinek van tudomása, akkor a tömeges gyógyulások örömhíre hogyan kerülhette el a szenzációhajhász mainstream média figyelmét?
Lehet, hogy az összeesküvés sokkal ravaszabb mint én képzelem, de akkor is van itt némi logikai zavar a motivációk körül. Értem én, hogy a pénz körül forog a világ, de még senki sem súgta meg a gyógyszeriparos fejeseknek, hogy a valóban hatásos szereket sem kötelező ingyen adni? Pláné azokat nem! Teljesen mindegy, hogy a csodaszert sellő könnyekkel kevert, sárkány tűzzel szárított, unikornis spermából állítják elő, vagy olyan ételmaradékokból, amik egy hétköznapi hűtőszekrény mélyén lapulnak, a végső termék piaci értékét itt is a kínálat-kereslet standard szabályai fogják meghatározni. Figyelembe véve a fennálló szükségleteket és a lehetőséget az életmentő recept titkosítására könnyen beláthatjuk, hogy a csodaszer gyártója a konkurenciát földbe tiporva, eszméletlen mennyiségű pénzt kaszálhatna. És erről inkább lemondanának?
Ne feledkezzünk meg arról, hogy pontosan miért is vált a rák a 20. és 21. század „trendi” betegségévé. Az első számú kockázati tényezője az életkor. Manapság pont a modern orvostudománynak köszönhetően élünk sokkal többet, mint elődeink, ezért olyan problémákkal is gyakrabban találkozunk, amelyek korábban ritkaságszámba mentek. Ha a rák az egyik napról a másikra megszűnne, a gyógyszeriparnak akkor sem kellene csomagolnia, még akkor sem, ha valamiért nem tudná eladni az ellenszert. Egyszerűen csak más betegségek vennék át a rák helyét, a piac meg alkalmazkodna, ahogyan eddig is alkalmazkodott. Az orvostudomány mögötti szakértelem nem válna feleslegessé. Az ősi kuruzsló sámánok is komoly hatalomhoz jutottak azáltal, hogy ők ismerték a legalaposabban a környezetükben megtalálható gyógynövényeket és egyéb szereket. Az egészség védelme mindig is üzlet volt és ez nem fog rövid időn belül megváltozni.
Akkor sem zuhanna össze a gyógyszeripar, ha valamilyen véletlen csoda folytán az emberek immúnissá válnának minden betegséggel szemben. A meglévő tudásukat akkor arra összpontosítanák, hogy olyan szereket gyártsanak, amelyek nem az emberi biológiai rendszerben felmerülő hibákat javítják, hanem azok kapacitását a normális szint fölé növelik. Ezen a téren a lehetőségek tényleg korlátlanok. Ki nem adna egy rakásnyi pénzt, egy olyan tablettáért, ami percek alatt megduplázza az intelligenciát (vagy valami mást)? Hiba lenne lebecsülni a kapitalizmus alkalmazkodóképességét és a kapzsiság kreatív hajtóerejét. Ha valamire fizetőképes igény van, de mégsem található meg valamelyik (legális vagy illegális) piacon, akkor az a dolog szinte biztos, hogy (még) nem létezik.
Utolsó kommentek