Bevallom, hogy felettébb menőnek tartom a Halloweent, és sajnálom, hogy gyerekként nem lehetett részem a szörnynek-beöltözős és édességet kéregetős buliban. Ezt az élményt ma már nem lehet pótolni. Ha édességre lenne szükségem, meg kell vegyem magamnak; ha meg beöltőznék például ennek a szörnyek az X-aktákból, az emberek fura szemmel néznének rám az utcán. Nincs mit tenni, tovább kell lépni. Ebben az időszakban azonban rendszerint előkúsznak a sopánkodó hangok, melyek szerint nagyon gáz ez az Amerika-majmolás, és hogy emiatt elvesznek az ősi magyar hagyományaink. Ugye, már a Honfoglalás évének november elsején is megemlékezett Árpád népe az ő hősi halottairól, természetesen a keresztény procedúrának megfelelően. Vagy várjunk csak… Nem is így volt.
Honfitársaink még erre a hisztériára is rátettek egy lapáttal. Mintegy 30 ortodox-szagú civilszervezet megkongatta az erkölcsi vészharangot és követelik ennek a „sátánista” ünnepnek a betiltását. Természetesen megint a gyerekek lelki tisztaságát féltik. Lehet ezen az abszurd híren röhögni vagy háborogni, engem viszont a következő kérdés érdekel inkább: miért van az, hogy a vallásos szervezetek, lényegében világszerte, a szigorúbb szabályozottság mellett kampányolnak? Ha véleményt formálnak valamely világi törvény mellett vagy ellen, rendszerint a betiltós variánst preferálják. Miért van ez?
Nekem azért fura ez attitűd, mert én úgy hallottam, hogy az Isten szabad akaratot adott az embernek, ami alapján ő egyénileg eldöntheti, hogy a Jó vagy a Gonosz útját járja. Ebben a rendszerben egyedül ő az ura saját sorsának. Csak úgy juthat méltányosan a végső büntetéshez vagy jutalomhoz, ha kizárólag a saját akarata vezérelte oda. Innen nézve, azok a csoportok, akik korlátozni akarják mások cselekedeteit, az Isten által felállított örök és megmásíthatatlan szabályok ellen hadakoznak. Ha létezik a szabad akarat, ami megkerülhetetlen, esszenciális része a keresztény dogmatikának, akkor az egyén üdvözülésének esélye független attól, hogy őt pont mennyire romlott társadalom veszi körül. Simán választhatja ő az Istent, akit már a „szívéből ismer”. Felhozhatnánk példának a Bibliából Noét vagy a szodomai Lót esetét. A történet szerint ezek a férfiak azért nyerték el az Úr tetszését, mert maguktól a helyes utat választották és nem azért, mert a szigorú helyi törvények terelgették őket oda.
Aki amellett érvel, hogy az adott társadalom földi szokásai és szabályai befolyásolhatják a benne élő egyének esélyét az üdvözülésre, az következésképpen a szabad akarat létezését kérdőjelezi meg. Ebben nincsenek fokozatok: vagy teljesen szabad vagy és akkor a körülvevő rendszer nem hat rád, vagy a sorsod ki van szolgáltatva a körülményeknek. Ha a például a halloween megünneplése akár egy százalékkal is növeli az esélyedet a Pokol belépő megszerzésére, akkor statisztikai értelemben ez azt jelenti, hogy szükségszerűen olyan emberek is rosszul járnak, ennek a tőlük független hatásnak köszönhetően, akik máskülönben a jobb helyre kerültek volna. Ez viszont nem kompatibilis az igazságos Istennel, tehát a „system error” villog a képernyőn
Ennek fényében nehezen érthetők ezek a keresztény csoportok. Ha következetesek lennének, akkor nem szólnának bele a világ dolgaiba, hiszen végső soron úgyis mindenki azt cselekszi majd, ami csak akar. Ráadásul a lényeg az örökké tartó túlvilági lét lenne. Elvileg.
Utolsó kommentek