A modern self-help mozgalom alfája és ómegája a pozitív gondolkodás és az ebből fakadó optimista világkép. A recept annyira jól működik, hogy már egy 11 milliárd dolláros ipart táplál. Úgy tűnik, sokan vagyunk, akiket izgat a kérdés, hogy miként válhatunk sikeresekké ebben a könyörtelennek tűnő, kaotikus világban. Az önsegítő guruk szerint a legfontosabb tennivalónk a pozitív gondolkodás következetes gyakorlása, ugyanis nagyobb eséllyel következik be a siker, ha előzetesen bíztunk benne.(Ebből a szempontból teljesen mellékes, hogy a „siker” alatt mit értünk) Ez eléggé hihetőnek tűnik. Ha a követjük józan paraszti eszünket, akkor könnyen beláthatjuk, hogy ebben a trükkben semmi rejtélyes nincs. Aki nem hisz saját sikerében, az csak ímmel-ámmal végzi dolgát és az első komolyabb akadálynál feladja próbálkozást. Ráadásul a dicsőség felé vezető utaknak gyakori jellemzője a pofátlanul magasra tekert nehézségi szint. Aki valamit el szeretne érni, az felkészülhet a csalódások lélekromboló sorozatára. A pozitív gondolkodás azonban elegendő üzemanyagot adhat ahhoz, hogy átvészeljük a fájdalmas szakaszokat, amelyeken a remélt sikernek még csak a nyomát sem látjuk. Ehhez viszont sajnos szükséges egy jó adag makacs irracionalitás is. A győzelemben akkor is kell hinni, ha annak a valós esélye statisztikailag elhanyagolható. Itt kezdődnek a bajok.
Ha egyvalamit megtanulhattunk volna az emberiség történelmének százezer éve alatt, akkor ez a következő: képtelenek vagyunk csínján bánni az irracionalitással. A többségnek fel sem tűnik a jelenléte, viszont azok, akik felfedezték a benne rejlő manipulációs potenciált, hajlamosak visszaélni vele. Csoda lett volna, ha a vágyvezérelt babonaságok veszélyes határát súroló, de az önmagában még hasznos hatásokkal járó pozitív gondolkodás hírneve nem esik áldozatául a szellemi korrupciónak. Nem ez történt. Kiérdemeletlenül magas piedesztálra emelték és messiások gönceibe öltöztették. A nyugati kapitalista szférában az üdvözülés már csak általa lehetséges. Lehet, hogy ez hirtelenjében túlzásnak tűnik, de könnyen demonstrálható, hogy nem az. Ki lehet próbálni. Csak a megfelelő körben kell felhozni a témát. Aki megmerészeli kérdőjelezni a pozitív gondolkodás hatásának korlátait, olyan reakciókra számíthat, mint azok akik, a többi népszerű vallásos ideológiát kritizálják. Az optimisták szektájának fanatikus tagjai személyes támadásnak veszik, ha valaki azt próbálja elmagyarázni nekik, hogy a sikerhez nem elegendő a puszta hit és a konstans mosoly. A racionális párbeszéd ezen a ponton már lehetetlen.
A pozitív gondolkodás mechanizmusa egy veszélyes logikai csapdát rejteget. Ugyanis kimondja, hogy ameddig a gyakorlója őszinte optimizmussal tekint a jövőbe, addig a jó dolgok bekövetkezése elkerülhetetlen. Azonban, ha hite megtörik, azonnal elveszíti az esélyét a hepiendre. Ilyen cseles premisszákkal az összes elképzelhető gyakorlati példa csak az elmélet igazát támaszthatja alá. Aki optimista, az vagy már sikeres, vagy hamarosan az lesz. A sikertelenek meg nyilván nem bíztak eléggé önmagukban vagy a rendszerben. Ezért jártak pórul. Rendkívül kényelmes magyarázat ez. Bombabiztos. Viszont ami technikailag cáfolhatatlan, annak semmi köze a nincs tudományossághoz. De hát kit zavar ez? Nos, engemet igen. Amíg az optimizmus megtérülésének bizonyítékát a láthatatlan jövőbe lehet tolni, és az időnként felmerülő kétségeket a nem kívánatos negatív gondolkodás megnyilvánulásának (gondolatbűnnek) bélyegezni, addig a hívő elméje előtt el van zárva az összes lehetséges kiút. Nem marad számára más, mint a vak hit.
Ezzel a klasszikus sémával már többször és több formában találkozhattunk. Nem véletlenül. Egyszerűen nem létezik, ennél jobb módszer az egyének és a tömegek manipulációjára. El lehet szórakozgatni az irracionális félelmek terjesztésével, de az ember mégis szívesebben figyel arra, amit ő maga is el szeretne hinni. Az elnyomó kommunista diktatúrák is az utópista jövőképre építették propagandájukat. Lehet, hogy a jelenben hiányok és nehézségek vannak, DE irtózatos sebességgel haladunk a ragyogó jövő felé! A következő kanyar után már látszani is fog a csodálatos földi proletár-paradicsom! Csak kitartást, elvtársak! Természetéből fakadóan a kapitalizmust is hasonló optimista víziók hajtják. Keményebben tekernek a mókuskerékbe zárt alkalmazottak, ha hisznek benne, hogy a munkájuk előbb-utóbb mesés gazdagsághoz juttathatja őket. Nem olyan meglepő, hogy pont a vállalati szférában a legelterjedtebb ez a fajta kötelező optimizmus. Minél kisebb az esélyed a komoly jövedelemek megszerzésére, annál erősebb dózisban kapod az inspirálónak szánt siker-történeteket. Ez a pozitív gondolkodás normál keretei között, még nem lenne egy gyanús dolog. Kell néha egy kis motiváció. A kérdés viszont az, hogy melyik ponton ér véget az őszinte biztatás és hol kezdődik az agymosás?
A pozitív gondolkodást szentesítő világkép minden esetben tökéletesen alkalmas az aktuális a társadalmi status quo legitimációjára. Minden felelősséget kegyetlenül áthárít rád a következőképpen:
1. A siker alapja a pozitív gondolkodás.
2. Te magad döntheted el, hogy milyen gondolatokat „engedélyezel” a fejedben.
3. Az első két pontból következik, hogy az eredményeidet, legyenek azok jók vagy rosszak, te magad választottad. A sikertelen emberek ezért megérdemlik sorsukat, hiszen ezt akarták. Ezt vonzották be.
Tehát, ha változtatni akarsz az életeden, akkor változtass ezen a vesztes mentalitásodon. Embereld meg magadat! Gondolj csak a jó dolgokra! Vigyorogj! Ugye, máris jobb? Nekünk mindenképpen az. A hangulatunknak jót tesz, ha nem kell a sanyarú képedet és végtelen panaszaidat elviselnünk! Negatív kisugárzásoddal ne zavarj bele az auránkba! Csak mosolyogj és meglátod, minden jó és szép lesz! Kitartást hozzá!
Utolsó kommentek