Utolsó kommentek

Száll a bálna a fészkére

Friss topikok

Linkblog

Nem vagyok híve az egy mondatos életbölcsességeknek. Ezek rendszerint valódi mélységet nélkülöző és gyakorlati szempontból teljesen használhatatlan közhelyek, amik legfeljebb csak egy kérészéletű optimista hangulatot generálnak olvasóikban. Nem meglepő, hiszen végül is ez a küldetésük. Ma azonban véletlenül egy olyanra bukkantam, ami tényleg rátapint valami fontosra.

walk.jpgAz életedben az egyik legnehezebb döntés az, hogy tovább lépj vagy inkább még komolyabban próbálkozz. Valóban. Ez körülbelül így van szerintem is. A közhelyirodalom talán legprominensebb szerzeményei azonnal a segítségünkre sietnek a megoldással: sohasem szabad feladni, az álmainkért a végsőkig kell küzdeni, nincs lehetetlen, blablabla… Gyanítom, hogy ez az általam most frissen megkedvelt bölcsesség is eredeti szándéka szerint ebbe az irányba terelne és a mondanivalója csupán annyi, hogy nagyon nehéz ellenállni a feladás kísértésének. Nem lehetséges azonban, hogy bizonyos esetekben tényleg a fegyverletétel a legokosabb döntés, amit megakadályozhat az irracionális optimizmusunk? Gondolom, mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy az a veszély is fennállhat. Ott a kezdődik a baj, hogy a sikerünk valós esélyeit képtelenek vagyunk felmérni. Egyrészt azért, mert nem rendelkezünk, és nem rendelkezhetünk elegendő információval, másrészt meg azért, mert valamilyen irányban (sokszor babonás téveszmék által) elfogultak vagyunk. Van, aki azt hiszi, hogy természetfeletti sötét erők tevékenykednek ellene, más meg úgy képzeli, hogy maga az Univerzum Ura is személyes érdekeként kezeli az ő jólétét, vagy egyszerűen bele van kódolva a Mindenség Működési Alapelvébe, hogy számára végül mindennek jól kell alakulnia, legfeljebb csak hinnie kell.

Ilyen körülmények között tényleg nehéz felmérni, hogy mennyire állunk közel ahhoz a remélt sikerhez. Van, aki szerint még a matematikailag csekély esélyek mellett is érdemes végsőkig küzdeni a nagy álmokért, de legalább meg kell próbálni. De mi van, ha rosszul választottuk meg ezt a nagy álmot? Mi van, ha később már kevésbé értékeljük az eredeti célunkat, de nem úgy, mint a róka az ő savanyú szőlőjét, hanem azért változik a véleményünk, mert valami jobbat találunk, ami esetleg közelebb is áll a lehetőségeinkhez meg képességeinkhez? Ne felejtsük el, hogy még a próbálkozásnak is megvan a maga ára. Mindannyian korlátozott erőforrásokkal rendelkezünk. Még ha végtelen is lenne az akaraterőnk (rendszerint nem az), az időnk azonban egyértelműen véges. Minden rossz irányba megtett lépéssel távolabb kerülünk a jobbik úttól. Ráadásul még egy további veszély is leselkedik ránk: megtörténhet, hogy egy idő után már nem a siker reménye vezérel, hanem egyfajta makacs önigazolási vágy, amikor az egónk egyszerűen nem akarja elfogadni, hogy rosszul fektettük be az időnk és energiánk hatalmas részét. Inkább elpazaroljuk akkor a többit is. Hátha sikerül. Van, akinek sikerül. Az önsegítő irodalom tele van ilyen váratlan győztesek történeteivel. Azonban az elbukottak tömegének tragikus balladáját ki énekli meg? Ha milliók próbálnak meg valamit, ami fizikailag nem lehetetlen, akkor az egyszerű valószínűségszámításokból is kiderül, hogy néhánynak szükségszerűen sikerülni fog. Azonban pont ezért hiba lenne őket speciális követendő példaként kezelni. Könnyen lehet, hogy ők rendelkeztek olyan egyedi képességekkel, amivel mások nem. Mindenki más adottságokkal és hibákkal rendelkezik, ezért egy versenykörnyezetben eleve más esélyekkel indulunk. Győztes meg csak úgy létezhet, ha valakiknél jobbnak bizonyul. Valakinek el kell buknia a küzdelmet! Egyeseknek ez a szerepük a történetben. Honnan tudhatnánk, hogy nem pont nekünk osztották ezt ki?

Talán az lenne a legjobb stratégia, ha alaposan és könyörtelen őszinteséggel elemeznénk ki a saját vágyainkat és képességeinket és megpróbálnánk ezeket valahogyan harmonizálni. Ez bevallom, egy gigászi feladat tűnik, de abszolút szükséges elvégezni, különben nem tudhatjuk, hogy körülbelül mikor érdemes visszavonulót fújni. Egyszer élünk, és vannak, akik szerint, ez azt jelenti, hogy minden erőnket a Nagy Álom megvalósítására kell felhasználnunk. Azonban ez azt is jelenti, hogy csak korlátozott mennyiségű rossz döntést engedhetünk meg magunknak. Vajon nem járnánk-e jobban, ha az egyetlen reménytelenül elhúzódó és végül bukott küzdelmünk helyett, inkább a „Második Helyezett” Álom megélésével elégednénk meg?

Címkék: vélemény siker gondolatok közhely bölcsesség optimizmus

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://veldryn.blog.hu/api/trackback/id/tr615714544

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Néni 2014.03.06. 11:02:53

"Álmodozni csodálatos dolog. Annál csak egyetlen jobb dolog van. Tenni valamit az álmainkért, hogy megvalósuljanak."
Nógrádi Gábor